Ebből is tanultam...
Szemelvények, érdekességek, figyelemfelkeltők, amit beépítettem fejlesztési folyamataimba.
Kenneth Blanchard, Patricia Zigarmi, Drea
Zibarmi: Helyzetfüggő vezetés.
Milyen is
egy igazán jó vezető? Mire figyel? Mit ad a beosztottjainak? Mikor kér számon?
Mikor ellenőriz? Mikor dicsér?
Ebben az írásban a
helyzetfüggő vezetés elméletével ismerkedtem meg. Hogy mit jelent a
helyzetfüggő vezetés? Jó esetben bizony nem azt, hogy kaptam-e disznótorost,
frissen főzött kávét, esetleg néhány pontosan és alaposan elhelyezett hízelgő
megjegyzést a beosztottamtól, és ebben a helyzetben már másképp kezelem...
Ez a módszer egy nagyon
gyakorlatias és egyszerű elven alapszik. A munkavállalót négy alapvető
„kategóriába” sorolja elkötelezettsége és szakértelme szerint. Ez első hallásra
arra utalhat, hogy ha valaki egyre nagyobb tapasztalatot szerez egy
munkahelyen, egyre magasabb „kategóriába” is kerül és természetes módon minden
különös módszer alkalmazása nélkül egyre inkább terhelhető, nehezebb
feladatokkal bízhatjuk meg.
Bánjunk ezzel kicsit megfontoltan.
Ha ugyanis egy
munkavállaló új feladattal szembesül, egyáltalán nem biztos, hogy ebben a
megbízatásban is olyan elkötelezettséggel és szakértelemmel vesz részt, mint az
átlagos, vagy a már begyakorlott feladataiban.
Itt fontos fordulóponthoz
érkezhet egy dolgozó fejlődése.
Ugyanis ha egy általában
nagy elkötelezettséggel bíró, magas szakértelmű kollégát megbízunk egy
kiemelten fontos feladattal, elképzelhető, hogy ő ebben kevés elkötelezettséget
vagy a feladat egyedisége miatt nem elegendő szakértelmet tanúsít. Ha a
vezetője ebben az esetben is a megszokott módon kezeli, – vagyis „jól meg tudod
Te ezt oldani Józsikám” – akkor könnyen a sikertelenség élményébe kísérheti az
egyébként motivált kollégáját.
Vezetőként pedig értetlenül
és netán feszülten tekinthet a helyzetre, miáltal a „mi Józsink” mégsem végezte
el makulátlanul a kiadott feladatot. Netán még stresszesebben is viselkedik a
munkatársaival, vagy elkésik a munkahelyéről…
Egy vállalkozó barátommal
beszélgettem néhány napja. Pár héttel ezelőtt még épp boldogan beszélt
Péterről, az egyik beosztottjáról, akivel nagyon elégedett volt, és szinte már
minden feladatot önállóan rábízhatott, pedig még csak fél éve dolgozott az
alkalmazásában. Mivel Péter helyett új munkatársat láttam, meg is kérdeztem,
hogy mi történt vele.
– Sajnos felmondott –
mondta a barátom.
– Mi történt – kérdeztem –
hiszen olyan elégedett voltál Vele?
– Ne is mondd, fura egy
helyzet. Miután láttam, hogy egyre több feladatot rábízhatok, mert ügyes és
megbízható, én bátran magára hagytam, és az üzlet többi részére fektettem az
energiáimat. Erre Ő azzal az indokkal mondott fel, hogy azért szeretett itt
dolgozni, mert törődtem vele, figyeltem a munkáját és számíthatott a
támogatásomra, ha valamit elhibázott. Ez nagy biztonságot adott neki, és bátran
dolgozott önállóan. De ahogy egyre inkább betanult, azt érezte, hogy már nem is
fontos számomra a munkája, nem törődöm vele…
– De hiszen ha már betanult,
nem lehetek mindig mellette! – mondta – bár lehet, hogy fokozatosabban kellett
volna magára hagynom – elmélkedett tovább…
A helyzetfüggő vezetés erre
taníthat egy vezetőt. Minden embert másként kell vezetni.
Sőt! Ugyanazt az
embert is másként kell vezetni bizonyos helyzetekben!
A vezető feladata, hogy
az irányító, edző, támogató, vagy delegáló stílusát minden esetben
hozzáhangolja ahhoz, hogy a munkatárs az adott feladatban éppen milyen
elkötelezettséggel illetve szakértelemmel rendelkezik.
Ezzel elkerülhető
mindkettőjük csalódása, és a sikertelenség, amely egyenes út a stresszhez és a
kiégéshez.
Ezt a könyvet ajánlom
vezetőknek, szülőknek, de bárkinek, aki fejleszteni szeretné magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése