2016. február 9., kedd

Mit is jelent a helyzetfüggő vezetés?

Ebből is tanultam...





Szemelvények, érdekességek, figyelemfelkeltők, amit beépítettem fejlesztési folyamataimba.

Kenneth Blanchard, Patricia Zigarmi, Drea Zibarmi: Helyzetfüggő vezetés.





Milyen is egy igazán jó vezető? Mire figyel? Mit ad a beosztottjainak? Mikor kér számon? Mikor ellenőriz? Mikor dicsér? 


Ebben az írásban a helyzetfüggő vezetés elméletével ismerkedtem meg. Hogy mit jelent a helyzetfüggő vezetés? Jó esetben bizony nem azt, hogy kaptam-e disznótorost, frissen főzött kávét, esetleg néhány pontosan és alaposan elhelyezett hízelgő megjegyzést a beosztottamtól, és ebben a helyzetben már másképp kezelem...


Ez a módszer egy nagyon gyakorlatias és egyszerű elven alapszik. A munkavállalót négy alapvető „kategóriába” sorolja elkötelezettsége és szakértelme szerint. Ez első hallásra arra utalhat, hogy ha valaki egyre nagyobb tapasztalatot szerez egy munkahelyen, egyre magasabb „kategóriába” is kerül és természetes módon minden különös módszer alkalmazása nélkül egyre inkább terhelhető, nehezebb feladatokkal bízhatjuk meg. 

Bánjunk ezzel kicsit megfontoltan. 

Ha ugyanis egy munkavállaló új feladattal szembesül, egyáltalán nem biztos, hogy ebben a megbízatásban is olyan elkötelezettséggel és szakértelemmel vesz részt, mint az átlagos, vagy a már begyakorlott feladataiban. 



Itt fontos fordulóponthoz érkezhet egy dolgozó fejlődése. 



Ugyanis ha egy általában nagy elkötelezettséggel bíró, magas szakértelmű kollégát megbízunk egy kiemelten fontos feladattal, elképzelhető, hogy ő ebben kevés elkötelezettséget vagy a feladat egyedisége miatt nem elegendő szakértelmet tanúsít. Ha a vezetője ebben az esetben is a megszokott módon kezeli, – vagyis „jól meg tudod Te ezt oldani Józsikám” – akkor könnyen a sikertelenség élményébe kísérheti az egyébként motivált kollégáját. 

Vezetőként pedig értetlenül és netán feszülten tekinthet a helyzetre, miáltal a „mi Józsink” mégsem végezte el makulátlanul a kiadott feladatot. Netán még stresszesebben is viselkedik a munkatársaival, vagy elkésik a munkahelyéről…





Egy vállalkozó barátommal beszélgettem néhány napja. Pár héttel ezelőtt még épp boldogan beszélt Péterről, az egyik beosztottjáról, akivel nagyon elégedett volt, és szinte már minden feladatot önállóan rábízhatott, pedig még csak fél éve dolgozott az alkalmazásában. Mivel Péter helyett új munkatársat láttam, meg is kérdeztem, hogy mi történt vele. 

– Sajnos felmondott – mondta a barátom.

– Mi történt – kérdeztem – hiszen olyan elégedett voltál Vele?

– Ne is mondd, fura egy helyzet. Miután láttam, hogy egyre több feladatot rábízhatok, mert ügyes és megbízható, én bátran magára hagytam, és az üzlet többi részére fektettem az energiáimat. Erre Ő azzal az indokkal mondott fel, hogy azért szeretett itt dolgozni, mert törődtem vele, figyeltem a munkáját és számíthatott a támogatásomra, ha valamit elhibázott. Ez nagy biztonságot adott neki, és bátran dolgozott önállóan. De ahogy egyre inkább betanult, azt érezte, hogy már nem is fontos számomra a munkája, nem törődöm vele…



De hiszen ha már betanult, nem lehetek mindig mellette! – mondta – bár lehet, hogy fokozatosabban kellett volna magára hagynom – elmélkedett tovább… 


  
A helyzetfüggő vezetés erre taníthat egy vezetőt. Minden embert másként kell vezetni. 
Sőt! Ugyanazt az embert is másként kell vezetni bizonyos helyzetekben! 
A vezető feladata, hogy az irányító, edző, támogató, vagy delegáló stílusát minden esetben hozzáhangolja ahhoz, hogy a munkatárs az adott feladatban éppen milyen elkötelezettséggel illetve szakértelemmel rendelkezik.  

Ezzel elkerülhető mindkettőjük csalódása, és a sikertelenség, amely egyenes út a stresszhez és a kiégéshez.

Ezt a könyvet ajánlom vezetőknek, szülőknek, de bárkinek, aki fejleszteni szeretné magát.


 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése